Nagymama


- Mama! Mama! – felsír a csecsemö – Bütykös ujjai egy cumisüveget vesznek elö.
- Mama! Mama! – kiált a vidám kisgyerek – Fogócska a játszótéren, botladozó nagyi elöl önfeledt ugrálás (szaladás).
- Mama! Mama! – szipogó tipegö – Lázas nyöszörgés. Fölé hajoló ráncos szemüveg, hamburger a kézben.
- Mama! Mama! – hahotázó lurkó. – Kisangyalok pedig nincsenek, téged nagyon átvertek!
- Mama! Mama! – suttogó hang – Nyíló szekrényajtó, te vagy a hunyó!
- Mama! Mama! – kér a gyerek – Rántott csirkecomb, sürü leves.
- Mama! Mama! – gúnyos hang – Falusi vagy, egyszerü paraszt!
- Mama! Mama! – kíváncsi iskolás – Te mindig beteg vagy? Miért a sok kórház?
- Mama! Mama! – ragyogó arc – Elsö sor a színházban, számtalan dal.
- Mama! Mama! – agresszív kamasz – Nem hagysz egyedül. Vicsorgó arc!
- Mama! Mama! – megró a kölyök – Ne beszélj annyit! Sipítasz!
- Mama! Mama! – megszúr a kar – Inzulinos injekció. Színezödö sáv.
- Mama! Mama! – beszél az ifjú – Ne szimulálj! Mondta a szomszéd néni, csak megjátszod, hogy fáj!
- Mama! Mama! – csöndes kérdés – Aszott töpörü test, üres szemek. Hideg a kéz.
- Mama! Mama! – belsö üvöltés – Nincsenek itt az angyalok!
- Mama! Mama! – reszketö felnött arcok – Szálló urna, megfagyott dallamok.
- Mama! Mama! – néma üresség – Karácsonyfa, néma az ebéd.
- Mama! Mama! – buszon zötyög a kamasz – El nem mondott mondatok, háborgó büntudatok.
- Mama! Mama! – éjbe vágó pillanat – Nézd, munkát kaptam! Te tudtad.
- Mama! Mama! – reszket a tekintet – Ha nem jók az angyalok, szívemben mindig van hely.

Rózsi mama emlékére!